Határidők

Az anyagi- és eljárásjogi határidők különbségei és számításuk

Sokszor kapjuk meg azt a kérdést, illetve kérdéseket határidőkkel, határnapokkal kapcsolatosan, hogy „…akkor ez a határidő mikor jár le?”; „mennyi időm van teljesíteni a végzésben foglaltakat?”; „ha szombatra esik, az mit jelent?”, és így tovább. Bármennyire is banálisnak tűnhet, a határidők kérdése a jogban egyáltalán nem az, sőt, az egyik legfontosabb kérdéskörök egyike, hiszen egy-egy határidő, határnap elmulasztása súlyos jogkövetkezményekkel járhat.

A kívánt joghatás kiváltására alkalmas cselekményekre, így például hiánypótlásra, keresetbenyújtásra, stb. általában a jogszabályok határoznak meg határidőket, és ezek csak ezeken belül, ezekhez igazodva végezhetőek el joghatályosan. Ilyen előírások az anyagi és az eljárásjog területén egyaránt megtalálhatóak. A határidők a fenti felosztás szerint tehát lehetnek anyagi jogi és eljárási jogi jellegűek. Az anyagi jogi határidők legfontosabb ismérve, hogy azok mindig valamely anyagi joghoz, jogviszonyhoz kötődnek, ezért azok az anyagi jog szabályain alapulnak.

Az eljárásjogi határidők pedig azok, amelyek egy bíróság vagy más hatóság előtti eljárásban kijelölik azt az időtartamot, amely alatt egy eljárási cselekményt (pl. beadvány előterjesztése, bizonyítási cselekmény) el lehet végezni. A határidők ilyen felosztásának az a jelentősége, hogy az anyagi jogi határidők esetén a Pp. 105. § (4) bekezdésében foglaltakat („A határidő elmulasztásának következményeit nem lehet alkalmazni, ha a bírósághoz intézett beadványt legkésőbb a határidő utolsó napján ajánlott küldeményként postára adták”) nem lehet alkalmazni, vagyis: ha egy határidő anyagi jogi jellegűnek minősül, akkor annak utolsó napjáig az előírt cselekményt el kell végezni, és azt a bíróság vagy más hatóság tudomására kell hozni, nem elegendő tehát az ajánlott küldeményként való postára adás – pontosan ellentétesen az eljárásjogi határidőkkel.

A polgári perrendtartás a peres eljárás során végzendő cselekmények időtartamát is szabályozza. A kereset benyújtásának pontosan meghatározott határidejéről csak a különös eljárások körében, a közigazgatási határozatok felülvizsgálata iránti perek kapcsán, valamint a sajtó-helyreigazítási ügyekben szól a törvény.

Az eljárási cselekmények

egy része csak meghatározott időtartam (határidő) alatt végezhető el. A határidő mértékét a törvény esetenként pontosan rögzíti, mint pl. a perorvoslatok előterjesztése tekintetében, máskor – például a hiánypótlás esetében – a bíróság döntésétől teszi függővé;
máskor az eljárás stádiumára utalva korlátozza – például: viszontkereset esetében.
bizonyos esetekben pedig kizárólag egy meghatározott időpontban teljesíthetőek az eljárási cselekmények. Az ilyen időpont kitűzése a bíróság, adott esetben a szakértő feladata lehet.

Eltérés jelentkezik további az eljárásjogi és az anyagi határidők számításának módjában is.

Az anyagi jogi határidő a jogszabályban megjelölt napon feltétlenül lejár. A számítására korábban az 1960. évi 11. törvényerejű rendelet (Ptké.) volt irányadó, ezt a jogalkotó jobbnak látta átemelni az új Ptk. törzsszövegébe:

8:3. § [A határidők számítása]

(1) A jognyilatkozat megtételére vagy egyéb magatartás tanúsítására napokban megállapított határidőbe a kezdőnapot nem kell beleszámítani.

(2) A hetekben, hónapokban vagy években megállapított határidő azon a napon jár le, amely elnevezésénél vagy számánál fogva megfelel a kezdő napnak. Ha ilyen nap az utolsó hónapban nincs, a határidő a hónap utolsó napján jár le.

(3) Ha a határidő utolsó napja munkaszüneti nap, a határidő a következő munkanapon jár le.

(4) A határozott naphoz kötött jogszerzés a nap kezdetén következik be.

Az anyagi jogi határidő elmulasztása jogvesztéssel jár, igazolással nem orvosolható, “kimentésre” csak elévülési határidő esetében és csak a vonatkozó anyagi jogi szabályok szerint van mód. Látható, hogy a Ptk. szerint a napokban számított határidők kezdete az arra okot adó cselekményt követő napon kezdődik, így a kezdőnapot határidő-számítás esetén figyelmen kívül kell hagyni. Kitér a Ptk. szabályozása a határidők számítására abban az esetben is, amennyiben azokat nem napokban, hanem esetleg hetekben, hónapokban, vagy években adná meg a jogalkotó: ezekben az esetekben a kezdőnapnak elnevezésében, vagy számában megfelelő napon jár le a határidő, vagy ha ilyen nap nincs a hónapban, annak utolsó napján. Ugyanígy figyelmen kívül kell hagyni a munkaszüneti napokat is a határidők számítása során: amennyiben a határidő utolsó napra ilyen napra esne, a határidő a legközelebb munkanapon jár le.

Az eljárásjogi határidőkről az eljárási kódexek külön rendelkeznek. Az eljárási határidők számítása történhet napok, hónapok és évek szerint, és vonatkozhatnak meghatározott napra és meghatározott időtartamra is. Kezdő napnak általában azt kell tekinteni, amelyre a határidő megkezdésére okot adó cselekmény vagy egyéb körülmény esik. Ha a határidőhöz kötött eljárási cselekmény bírói határozaton alapul (hiánypótlás stb.), kezdő napnak a közlés időpontját kell tekinteni.

A határidő megtartásának vizsgálatakor a bírói gyakorlat a munkaszüneti nappal egyként értékeli azt is, amikor a lejárat szombatra vagy vasárnapra, a heti két pihenőnapra esik. Nagyon fontos, hogy az eljárási határidőkön belül is meg kell különböztetni a szubjektív és objektív határidőket. Szubjektív határidőkbe tartoznak azok a határidők, amelyek esetében a kezdő napot a fél tudomásszerzésétől kell számítani, és általában igazolási kérelemmel kimenthetők, ezzel szemben az objektív határidők nem kötődnek a fél tudomásszerzéséhez, és igazolási kérelemmel nem orvosolhatók.