Öröklési jog

A 2014. március 15. napján hatályba lépő új polgári törvénykönyv számos változást vezetett be az öröklési jog területén.

A változtatásokat alapvetően a társadalmi változások indokolták: a korábbi törvénykönyv megalkotásakor a „tipikus örökhagyó” vagyona jellemzően egy ingatlan és az ahhoz tartozó berendezési és felszerelési tárgyak voltak, életét házasságban, méghozzá egyetlen házasságban élte le. Azonban napjainkra megnőtt a válások, így a több házasságot kötő személyek száma is, gyakoribbá váltak az élettársi kapcsolatok, illetőleg az örökhagyó vagyona is jellemzően értékesebb, és több különféle vagyonelemből áll.

Az egyik legfontosabb változás, hogy „felcserélődött” a végrendelkezés és a törvényi öröklésre vonatkozó szabályozás, így mostantól a végrendelkezés élvez elsőbbséget, mintegy „kiüti” a törvényes öröklést. Ebbe az irányba ösztönöz ugyanis a hagyatékok értékének növekedése és összetételük bonyolultabbá válása, a házasságok és válások megsokszorozódása, továbbá az a körülmény, hogy egyre több örökös az ország határain kívül él.

Azonban a törvényes öröklés rendje is megváltozott: a változások nagyban érintik a túlélő házastárs öröklését. Eddig a túlélő házastárs gyermekek mellett „csak” haszonélvezeti jogot örökölt, ha pedig nem volt leszármazó, ő örökölt mindent. Az utóbbi időben a társadalomban bizonyos változások következtek be. Például a válások magas száma miatt gyakran előfordul, hogy az örökösök nincsenek vérségi kapcsolatban a túlélő házastárssal, az sem ritka, hogy a köztük lévő korkülönbség csekély. Így a jelenleg hatályos szabályozásunk mellett gyakorta méltánytalanul kedvezőtlen helyzetbe kerülnek az örökhagyó gyermekei a túlélő házastárshoz képest, hiszen hiába öröklik meg a teljes hagyaték tulajdonjogát, ha annak használatához a túlélő házastárs haszonélvezeti joga miatt nem tudnak hozzájutni. Így az új Ptk. alapján a túlélő házastársnak már kizárólag az örökhagyóval közösen lakott lakáson és az ahhoz tartozó felszerelési, berendezési tárgyakon keletkezik holtig tartó haszonélvezeti joga (akár a gyermekek melletti öröklése során, akár a szülők melletti öröklése során megtarthatja). Viszont ez a kiemelt helyzete már nem a teljes hagyaték tekintetében biztosított, a „maradék” hagyatékból egy gyermekrésznyit örököl (tulajdonjogot szerez rajta), de haszonélvezete már nem keletkezik a további vagyontárgyakon.

Megváltozik a szülők öröklési jogi helyzete is, amennyiben nincsenek leszármazók, a házastárs mellett a szülők is örökösökké válnak, és nem kizárólag a túlélő házastárs örököl. Ebben az esetben is maradhat az özvegy a korábbi megszokott környezetében, de már nem mint haszonélvező, hanem mint tulajdonos, hiszen az örökhagyóval közösen lakott lakásra és annak berendezési, felszerelési tárgyaira tulajdonjogot örököl. A fennmaradó vagyonon fele-fele arányban osztozik az örökhagyó szüleivel. Amennyiben a szülők egyike már nem él, helyette nem örököl az alatta lévő leszármazó, hanem az ő része is megoszlik az özvegy és az élő szülő között. Ha mindkét szülő elhunyt már, akkor az özvegy a teljes hagyaték örököse.

Az özvegyi haszonélvezettel (mely gyermekek öröklése mellett a lakásra és a berendezésére vonatkozik) kapcsolatos legfontosabb változás az, hogy az új jogszabály megszünteti azt a szabályt, hogy amennyiben az özvegy újabb házasságot köt, elveszíti az örökségként szerzett haszonélvezeti jogát. Az új szabályok szerint az újabb házasságkötés a haszonélvezeti jogra semmilyen következménnyel nem fog járni, tehát amennyiben özvegyünk újabb házasságot köt, továbbra is a korábbi közös lakásban maradhat (akár újdonsült hitvesével együtt).

Amint látható, a változások nagyszabásúak, és jelentős kihatással lehetnek a mindennapi életre. Ha a törvényben foglalt öröklési rend szabályai nem felelnek meg számunkra, lehetőségünk van végrendelkezés útján szinte a legtöbb szabálytól eltérni. Felhívnánk a figyelmet arra, hogy a végrendelkezésre vonatkozó szigorú alaki és formai kötöttségek nem változtak, így továbbra is csak bizonyos feltételek együttes fennállása esetén ismerhető el a végrendelet érvényesnek. Bár az új Ptk. törvényi szintre emeli azon bírói gyakorlatot, miszerint „a végrendeletet kétség esetén az örökhagyó feltehető akaratának megfelelően és úgy kell értelmezni, hogy az örökhagyó akarata lehetőség szerint érvényre jusson”, azonban kiemeli azt is, hogy ezen rendelkezés nem szolgálhat alapul a végrendelet alaki hibájának orvoslásához. Fontos változás, hogy az új törvénykönyv már engedi a házastársak egy okiratba foglalt közös végrendeletét, azonban itt is hangsúlyozni kell, hogy ezen végintézkedés kizárólag az életközösség fennállása alatt érvényes, annak esetleges megszűnése esetén hatályát veszti.

Amennyiben tehát kerülni kívánjuk majd a törvényes öröklés szabályai folytán létrejövő „kényszerű jogközösség” előfordulásának lehetőségét a túlélő házastárs és vele egy sorban öröklő személyek (leszármazó, szülő) között, mindenképpen érdemes végrendelkezni, amely dokumentum megírásához (annak teljes érvényessége érdekében) indokolt szakember tanácsát kikérni.